Mit kíván tőlünk Isten? (Mikeás 6,6-8)
Az idei év ökumenikus istentiszteletén az Indiai Keresztény Diákmozgalom fiatalos jellege tükröződik. Ők választották ki ezt a mottót, amely az Ószövetség tizenkét kisprófétája egyikének, Mikeásnak üzenete. A próféta erős elhivatottsága az igazságosság és a béke mellett nyer kifejeződést, amely egyben az ezévi Egyetemes Imahét fő témája. Ennek üzenetében hívott meg minden történelmi egyházat, Krisztusban hívő keresztényt, hogy elmélkedjünk, és üzenetének tükrében arra a fő gondolatra figyelmezzünk, hogy „…mit kíván tőled az Úr”. Az imahét hagyományos ideje január 18-25 közötti napok. Ezt a dátumot több mint száz éve választották ki, ami nem véletlen, és szimbolikus jellegű is, hiszen ezek a napok fogják össze a Szent Péter és Szent Pál ünnepei közötti időszakot.
Városunkban január 21, 22, és 23-án este, 5 órakor gyűltek össze a katolikus és a református buzgó keresztények.
A görög katolikus templomban Hasulyó János római katolikus kanonok, a római katolikus templomban Dr. Kovács Kálmán református tiszteletes, a református imateremben pedig Szkiba Tibor görög katolikus parochus osztotta meg gondolatait a jelenlévő hívekkel. A történelmi és társadalmi helyzet az évezredek, évszázadok folyamán ugyanazokat a problémákat rejti magában. Szembe kell nézni a földön a szegénység, a kizsákmányolás, a társadalmi igazságtalanság tényével, amely a keresztény embert cselekvésre kell, hogy késztessen. Isten meghívja a népeket, hogy egymással partnerségben, felebaráti kapcsolatban járjanak és éljenek. Az Isten teremtett világában való helyünk tudatossága összehoz bennünket, amint megérezzük, függő viszonyban vagyunk egymással, a teremtett világgal. Ám, mi mégis mindnyájan egyek vagyunk Krisztus Jézusban, nincs különbség népek és népek között. Mégis engedte, hogy kizsákmányolás legyen, így szegénység is. De megszületett a szolidaritás. Isten útján járni azt is jelenti, hogy szolidaritásban járunk mindazokkal, akik az igazságosságért, a békéért, az emberibb életért küzdenek. Ezért az idei ökumenikus imahét a keresztény egységért való reménységben és törekvésben azt is elénk tárja, hogy nekünk, keresztényeknek osztoznunk kell mindenek szenvedésében. A szegények, a szükségben lévők és a kirekesztettek ügyének szívünkön való viselése, az, amit elvár tőlünk az Úr! Mindenkinek ott kell (kellene) ezt megtennie, ahová a jó Isten állította őt.
Az imahét estéin részt vevő keresztények az imaalkalom után nem csak lelki táplálékukat (imáikat, énekeiket) osztották meg egymással, hanem testi táplálékukat is a közös asztalnál. Az „agapé” szeretetet, megbocsátást, egymással való töltekezést, beszélgetést is jelent, amelynek mindhárom templomunkban részesei lehettünk. Buzdítanék több más keresztény társamat is, hogy a legközelebbi alkalomkor osztozzanak ők is ez egységben, összefogásban és szeretet-érzésben.
Némethné Csubák Éva
.jpg)
